Meghal a mérnök, az orvos, meg a cigány. Szent Péter kérdi tölük, mit
szeretnének a ravataluknál hallani a gyászoloktól.
A mérnök: ---Itt nyugszik a müszaki tudományok pótólhattlan nagysága.
Az orvos:---Az emberiség jótevojétöl veszünk most búcsut.
---No és te cigány, mit akarsz hallani?
Mire a cigány: ---Ódanézz, MOZOG!
.........................................................................
Egy optimista:---Végre kaptam egy eséjt egy sokkal jobb állásra!
---Ez csodálatos! Mesélj mi történt!
---Felmondtak nekem!
|
A siker általában azoknál kopogtat, akik túlságosan elfoglaltak, hogy
keressék.
Thoreau, Henry David (1817-1862), amerikai író, naturalista
|
Hangszerüzletben:
--- Egy hegedült szeretnék vásárolni.
---Mijen hegedüre gondolt?
---Legszivesebben a Stradiváriust választanék.
---Ó, egy Stradi bizony nagyon sokba kerül!
---Egy használt is megteszi!
................................................................
Két szöke no beszélget:
---Képzeld el, az én fiam már a Müegyetemre jár!
Erre a másik:---Á, az semmi! Az enyém igazira!
|
Tisztelt uram!
A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatába írott válaszommal (A baleset oka:
átgondolatlan tervezés) kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő levelére az
alábbi - remélem kielégítő - leírást áll módomban közölni:
Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes
épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam hogy valamennyi (utólag
lemérve mintegy 110 kilogramm) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, a téglákat
nem fogom kis részletekben, kézben lehordani, hanem az épület oldalára
szerelt, teherszállításra szolgáló csigával eresztem le. A csigakötelet a
földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre és a kötél végén lévő ládát
megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a
kötelet, és erősen szorítottam, hogy lassan leeresszem a 110 kilogrammnyi
téglát. A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy az én testsúlyom 83
kg. Meglepetésemben - amit az okozott, hogy hirtelen felemelkedtem a
földről - elveszítettem a józan ítélőképességemet és elmulasztottam
elengedni a kötelet. Így aztán nem is kell mondanom, nagy sebességgel
emelkedni kezdtem az épület oldala mentén. Körülbelül a harmadik emelet
magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős
sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata koponyatörésemnek, a kisebb
zúzódásoknak és a törött kulcscsontomnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már
leírtam. Alig lassulva folytattam emelkedésemet egészen addig, amíg jobb
kezem két ujja két ízület mélységben megakadt a második bekezdésben említett
csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet, és
fájdalmaim ellenére is erősen tartottam a kötelet Körülbelül ezzel egy
időben a téglákkal megrakott láda a földre csapódott, és az ütődés erejétől
letörött az alja. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától, a láda mindössze
24 kilogrammot nyomott. Hagy emlékeztessem ismét a testsúlyomra. Ahogy azt
bizonyára elképzeli, gyorsan esni kezdtem az épület fala mentén. Körülbelül
félúton találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két
törött bokám és jó néhány hiányzó fogam. Szerencse a szerencsétlenségben,
hogy a ládával való ütközés annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a
téglahalomra estem, mindössze könnyebb gerinc és medencecsont sérüléseket
szenvedtem. Azonban látva a himbálózó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan
ítélőképességemet, és elengedtem a kötelet.
|
